Janek-Ranch

Janek Gábor Hobby nyúltenyésztő oldala

Myxomatózis

A betegség - melyet korábban nyúlvésznek neveztek - Dél-Amerikából származik, kórokozóját Uruguayban azonosították elsőként az 1900-as évek elején. Az itt őshonos gyapotfarkú nyulak (Sylvilagus brasiliensis) - melyek az üregi nyúllal közeli rokonságot mutatnak - felelősek a vírus terjesztéséért, bár közöttük már alig fordult elő elhullás a vírusra rezisztens vérvonalak kialakulása miatt. Kizárólag rokon fajokat betegít meg, így a házinyúl számára is nagy veszélyt jelent, leginkább a tavasztól őszig tartó időszakban.

Észak-Amerikába fertőzött mexikói nyulak közvetítésével került, majd söpört tovább szerte a kontinensen az 1930-as években. Ausztráliába az ember szándékos terjesztésének segítségével jutott el az 1950-as években, ahol biológiai fegyverként vetették be a fegyencek által behurcolt -majd természetes ellenség hiányában elszaporodott és a mezőgazdaságban hatalmas károkat okozó- üregi nyulak ritkítására. Három év alatt megtizedelte a nyúlpopulációt, majd a mortalitás itt is jelentősen visszaesett a kezdeti 90-ről 25%-ra.

Európába egy francia orvos hurcolta be Ausztráliából 1953-ban, aki a Párizs környéki földbirtokok „nyúlmentesítését” kívánta ezen a módon megoldani. Egy éven belül már Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban, Németországban, Angliában és Spanyolországban is azonosították a vírust.

Világszínvonalúnak mondható a magyar Myxovac vakcina, amely 1977 óta van forgalomban és a myxomatózis ellen nyújt hatásos védelmet a nyusziknak. Ennek ellenére rendkívül sok nyuszi betegszik meg hazánkban is az oltás hiánya, illetve a nem megfelelő módon végzett vakcinázás miatt!

A vírus a Poxvírusok családjába tartozó himlővírus. Hőre érzékeny, beszáradt állapotban azonban több mint száz napig megőrzi fertőzőképességét még az áttelelő vérszívók szájszerveiben is. Vérrel és sebváladékkal terjed, vizelettel és ürülékkel a betegek a kórokozót nem ürítik. A nyulak szem-, vagy orrváladékkal is fertőzhetik egymást, többnyire bőrsérülések, karcolások, hámhiány esetén vagy szexuális aktus során. A szakirodalom szerint egyes esetekben a légutakon keresztüli terjedés is lehetséges. A betegséget a legtöbb esetben azonban az ízeltlábú vérszívók terjesztik - szúnyogok, tetvek, bolhák és legyek -, de a ragadozó madarak karmai is fertőzési forrást jelenthetnek.

A myxomatózis minden házinyúlra veszélyt jelent. A megbetegedésnek fokozottan vannak kitéve a kertben élő, vagy a jó időben kijáró nyuszik. Teljes védettséget kizárólag az évente végzett vakcinázás nyújt.

Az alábbi óvintézkedések bevezetésével a fertőződés esélyét valamelyest csökkenthetjük

Törekedjünk arra, hogy kedvencünk ne találkozhasson vadon élő nyulakkal!
Ez a velünk élő kutyákra és cicákra is vonatkozik, mert nyúlbolhákkal is fertőződhetnek. Közülük leginkább a Spilopsyllus cuniculi felelős a myxomatózis terjesztéséért.
Ne töltsön időt a kertben a nyuszi, ha nagyobb állóvíz, folyó, patak vagy kerti tó van a közelben. A ketrecre, kifutóra szereljünk szúnyoghálót!
Szénát ne vásároljunk nyúltenyészetből, mert közötte is megbújhatnak a betegséget terjesztő vérszívók, így könnyen behurcolhatjuk őket nyuszink környezetébe!

Szakirodalmi publikációk szerint a myxomatózis több virulenciájú törzse ismert, ezért eltérések lehetnek a lappangási idő, a tünetek és a túlélési arány tekintetében is. Hozzávetőleg 5-14 napos lappangási idő után 40-90%-os mortalitással járó betegség, az alábbi tünetekkel

A táplálék visszautasítása, a vízfogyasztás drasztikus csökkenése, a kimondottan árnyékos vagy sötét tartózkodási helyek előnyben való részesítése, a fényesen csillogó vagy irritáltnak tűnő szemek, az orrhát dörzsöltsége, esetleges szőrhiánya figyelhető meg.
A fertőzés utáni első napon még lokalizált a vírus jelenléte, a második naptól a véráram útján a lépbe, májba és nyirokcsomókba kerül, ahol már a harmadik napon megtalálható. A test összes szövetében a negyedik napon jelenik meg, viszont a bemeneti kapu duzzadtsága súlyos esetben is csak legkorábban az ötödik naptól észlelhető.
Levertség, aluszékonyság, a testhőmérséklet emelkedése, táplálkozástól való vonakodás és fokozott víz iránti érdeklődés figyelhető meg. Ilyenkor még nem minden esetben nyilvánvaló a megbetegedés, azonban bármely vírustörzzsel való fertőződés esetén elsőként jelentkező tünet a fül fény felé tartásakor észlelhető, vérerek menti csomók jelenléte.
Egy héttel később a levertség és az aluszékonyság általában csökken, a testhőmérséklet ismét a normál tartományban mérhető.
A tünetek hamar súlyosbodnak. A táplálékfogyasztás csökkenésével egyidejűleg a bogyók mennyiségében és méretében is jelentős változás következik be. Aprók, szárazak lesznek, és feltűnően keveset találunk belőlük, holott a nyuszi sok időt tölt a toalettben kuporgva.
Mivel nagyon éhes, fokozottan érdeklődik a zöldségfélék és a széna iránt, a nyelés és a rágás azonban fájdalommal jár számára, ezért megfigyelhetjük a gyakori, kis mennyiségű táplálékfelvételt, lassú nyelést és rágást.
Kábultnak, zavarodottnak látszik helyváltoztatáskor és ébredés után. A szemhéjak duzzanata, pattanáshoz, hólyaghoz hasonlító elváltozások az orron, az orrháton, a hason és a nemi szervek körül már egyértelműen diagnosztizálhatóvá teszik a betegséget.
Két héttel a fertőződés után a nyuszi táplálék-, és vízfogyasztása drámaian lecsökken. Néhány harapásnál többet képtelen enni, az itatót gyakran felkeresi, de ekkorra már szinte képtelen a vízivásra is. Ennek következtében vizelete rendkívül kevés és koncentrált, színe sötét, esetleg kimondottan barna színű, a vizelés is nehézséget jelent számára.
Az eddigieknél is kisebb méretű és kevesebb számú ürülék nyálkás réteggel bevont lehet, ami a bél irritáltságát vagy gyulladtságát mutatja számunkra. A nyelv lila és erősen duzzadt, ahogy az ajkak, a szemhéjak, az orrlyukak, a fülek, a nemi szervek és a végbélnyílás is. A csökkent izomtónus miatt fejét egyre nehezebben tartja, a test ernyedté válik.
Magas láz, szapora légzés, fokozott szem-, és orrváladékozás, szinte az egész testfelületre kiterjedő csomók, esetleg vérző göbök tapasztalhatók. A vesékben, a májban, a lépben, a tüdőben és az agyban myxoedémás duzzanatok alakulhatnak ki, a szervek vizenyőssé válhatnak.
Másodlagos baktériumos felülfertőzés miatt gennyes kötőhártya-, és tüdőgyulladás alakulhat ki. A légutak beszűkülése esetén fulladás, a véredények falának csökkent rugalmassága miatt pedig belső vérzés következhet be, melyek egymástól függetlenül is a nyuszi halálához vezetnek. Kutatások szerint a túlélők életre szóló immunitást szereznek a betegséggel szemben.